Kirúgtak a hírTV-től, kiesett a Vasas az NB I-ből, illetve kaptam egy infarktust – és még csak június volt, amikor ezt a leltárt készítettem. Mondhatni, zötyögősen indítottam az évet, arra gondolni sem mertem, hogy mi lesz ősszel, mert még nagyon messze volt! Azt kívántam, ha lehet, inkább ne történjen semmi, már az is valami.
A züllesztés mára minden korábbinál tágabb értelmet nyert: miért ne nyomjuk el azt, akit lehet.
Az állam korszerűtlen és méltánytalan oktatást nyújt a gyerekeknek – vélik egyre többen, és ezt felismerve egyes iskolák, tanárok és szülők próbálnak tüzet oltani, valamennyire javítani a helyzeten. Ez lehetne jó hír is, ám mögötte ott van a beletörődés, hogy rendszerszinten már nem is várnak javulást.
Apatikus, lemondó ország, reménytelen ellenzék, egyre magasabb fordulatszámra kapcsoló kormánymédia, a szürke egyre narancsosabb árnyalata. Ilyen volt 2018 a hvg.hu munkatársának, Dercsényi Dávidnak.
Biztos emlékeznek még Daniel Keyes Virágot Algernonnak című könyvére: Algernon a kísérleti egér, illetve Charlie, a csökkent értelmű péksegéd egy műtét hatására szuperintelligenssé válik, de a beavatkozás hatása csak átmeneti: az egér elpusztul, Charlie pedig visszasüllyed egy hatéves gyermek szellemi szintjére. 2018-ban egyre inkább Charlie-nak éreztem magam.
A dühnek transzformáló hatása van, forradalmakat indít el, nagy változásokhoz adja meg a szükséges lendületet, energiát. És szinte mindig egy asztalra csapó, szavát felemelő, fegyvert rántó férfit képzelünk el. Az ő dühük jogos. A női felháborodást azonban nehezen tűri a társadalom, irracionálisnak állítják be. Ezzel mindannyian elbukjuk a változáshoz szükséges energia felét. Ha van tehát bizalomra okot adó hozadéka ennek az évnek, akkor az a női düh megjelenése. A rabszolgatörvény ellen, az abortusztörvény ellen, a megaláztatás ellen.
Válogatás a HVG fotósainak legjobb 2018-as képeiből.
És emellett igen: ez a remény éve volt. Meg a fiataloké.
Videósaink az elmúlt évben is ott voltak, ahol a legfontosabb események történtek a magyar közéletben. Sokszor észrevétlenül tudósították a hvg.hu olvasóit az eseményekről, máskor nagyobb anyagokban számoltak be fontos történetekről. Megkértük őket, hogy az utóbbiak közül válogassák össze a kedvenceiket, vagy azokat, amelyeket fontosnak tartanak.
Mercédesz vagyok, imádom a vajat és az újságírást. Ebben az évben azonban sokkal nagyobb örömöt leltem a vajban, mint a szakmámban; 17 éve, amióta űzöm, soha ennyiszer nem tettem fel magamnak a kérdést: mi értelme az egésznek? Aztán meggyőztem magam.
Most akkor ki is hasalt be kinek? Az év egyik nagy kérdése idehaza, a parlamentben decemberben került elő, a német sajtóban pedig az áprilisi választás óta többször is fel-felbukkant. A „rabszolgatörvény“ botrányos december 12-i szavazásán Kunhalmi Ágnes volt az, aki feliratot tartott a kamerák elé: „Behasaltatok a multiknak“. Egyes német lapvélemények viszont azt sugallták: mintha a multik hasalnának be az Orbán-kormánynak.
A hvg.hu gasztroújságírója, Gyimesi Zsuzsa elmeséli, hol ette élete legfinomabb halát és osztrigáját, itta az ígéretes hazai pezsgőket és borokat, és hol esik legjobban az Aperol Spritz. Íme a 2018-as gasztróbeszámoló.
Érzelmi zsarolás, Vona Gábor lemondása, Hős utcai gettó, egy család, ahol anya és anya nagyon szereti a gyermeküket, interjú az ellenzéki pártok listavezetőivel és a hajléktalanság. Ez az én 2018-am.
